Harmincharmadik fejezet

(Avagy: Klári, a kis perverz!)

 Másnap reggel összeült a nagy-nagy család. Gabi, mint főkolompos, kapott egy fejmosást, de nagyobb balhé nem kerekedett. Inkább maradtak még egy hétig, a felnőttek a nyaralóban, az ifjúság pedig Siófokon. Dugó felhívta Klárit, a titkárnőt, megadta az ottani telefonszámot, a kevésbé fontos dolgokat pedig teljesen rábízta, mint már annyiszor tette…

 Az üzlet bejött. A kezdeti nehézségeken túlestek, kellemesen virágzott a bolt. Nyolc hónap telt el azóta, gyerekek, felnőttek havonta egyszer, hétvégeken leruccantak a Piroskákhoz, de előfordult, hogy ők érkeztek vendégségbe, ivadékostul.

 Nagyon szép tavaszi idő volt, március közepe lehetett, alig az ikrek születésnapja után. Szegény Laura, az egyetlen, aki addig megúszta a Gyémánt-családon átsöprő influenzát, most, a szép napok kezdetén betegedett meg. Egy hétig még az ágyból is alig mászott ki, Robi ápolgatta kitartóan, ahogy idejéből kitelt. Csütörtök reggel Dugó, mielőtt az irodába ment volna, bekukkantott lábadozó lányához.

 - Hogy érzed magad, kicsim? - ült az ágy szélére.

 - Kösz, papa, egészen jól, csak még kicsit gyenge vagyok.

 - Jössz holnap velünk a Balcsira? Ha gondolod, rácsöröghetek Barbarára, hogy elnapoljuk!

 - Á, nem! Aranyos vagy, köszi, de menjetek csak, én inkább maradok, regenerálódok!

 - Biztos?

 - Persze… nem fogok sutyiban utánatok menni! - mosolygott Laura.

 - Ha gondolod… - vont vállat Dugó. - Nos, akkor megyek, vetek egy pillantást a "szemétdombomra"! Szia, kicsim!

 - Szia, papa!

 Határozottan jobban érezte megát délutánra, de a balatoni útra nem mert vállalkozni. Ezt szóvá is tette párjának, mikor az benézett hozzá.

 - Ha te nem mész, akkor én sem megyek! - jelentette kis Robi.

 - Nem akarlak lerázni, de menj, ha akarsz!

 - Édeske! Te vagy nekem a legfontosabb! Nélküled sehova! - ölelte át szeretetteljesen Laurát.

 - Bocs, hogy zavarok… - kopogott és nyitott be viharsebesen Dugó. - Akkor nem jössz, igaz? - kérdezte a lányát.

 - Nem, és Robi is itt marad velem.

 - Nagyon jó. Arra gondoltunk, hogy már ma este lepattanunk, és arra szeretnélek megkérni, hogy holnap nézzetek be az irodába, jó?

 - Miért, Klári nem lesz? - csodálkozott Robi.

 - De, lesz, csak nyugodtabb leszek, ha vettek egy pillantást a dolgokra, jó? Megtennétek?

 - Rendben, Laci bá', meglesz!

 - Jól van, srácok, köszönöm! - és Dugó kiment.

 Annyi intelemmel és tanáccsal látták el Laurát és Robit, hogy már zúgott a fejük. Megkönnyebbülten integettek a távolodó autók után. Később egymás karjaiban aludtak el. Nyolc óra tájban ébredtek, a lány szokatlanul frissen.

 - Asszem, meggyógyultam! - közölte álmatag pasijával, aki mindjárt felélénkült a hírre.

 - Ez pazar! Miénk az egész hétvége! - ölelte át Laurát, és a fülébe súgta. - Mit szólnál hozzá, ha máris kezdenénk?

 - Rendben, Robi, öltözz, és indulhatunk! Addig főzök egy kávét!

 - Ettől jobban hova öltözzek? - nézett végig magán hüledezve. Meztelen volt.

 - Bemegyünk az irodába. A többit majd utána! - közölte a lány ellentmondást nem tűrő hangon. Ezalatt magára kapkodta ruháit, és a konyhába libbent.

 - Hát jó… - lombozódott le a fiú. Felhörpintette szerelme atomerős kávéját, bekaptak pár falatot, biciklire pattantak, telep iránt vették útjukat. A porta mellett lelakatolták a bringákat. Nagyot kürtölve egy teherautó zúgott ki mellettük. Integettek neki. A portás, a hátborzongatóan viszolyogtató mandró azonban nem volt sehol. Még szerencse, hogy a sorompó mágneskártyás, és automatán lecsukódik. Laura arra gondolt, biztosan wc-re ment, vagy füvet nyír valahol hátul. Az irodaépület felé haladva utóbbi feltételezést elvetette, mert a gyepen néhány feketerigón kívül semmi nem volt. Felszaladtak az emeletre. Mily bosszantó mulasztás! Klári íróasztala is üres volt! Laura és Robi furcsállotta a dolgot, mert a titkárnő eddig mindig nagyon pontos és rendes volt. A nő a kezdetektől fogva dolgozott a Diamond Kft-nél, még Dugó vette fel az akkor tizennyolc éves, frissen érettségizett lányt, anno. Apró, másfél méteres, barna, félhosszú hajú nő volt, mogyorószínű szemekkel, fitos-pisze orral, keskeny, vértelen ajkakkal, halk, de határozott hanggal, beszéddel. Az elmúlt évek során egyetlen hiba, panasz nem volt munkájával kapcsolatosan. Magánemberként viszont amolyan furabogár volt. Öltözködése precizitásával ellentétben inkább rapszodikus, mint konzervatív volt. Előfordult, hogy állig begombolkozva, sötét színű ruhában jelent meg, másszor meg olyan lenge, olyan dekoltált blúzokban szaladgált, hogy kellemes kebelhalmait majdnem elhagyta belőlük. A pontosságot néha kínosan túlzásba vitte, képes volt azért beszólni Dugónak, ha illemhelyre kellett mennie. Ha fontos tárgyalás volt, egy erre utaló szöveggel ellátott kártyát helyezett ki, jól látható helyre. Most sem kártya, sem Klára nem volt sehol. Laura rosszat sejtve apja irodájának ajtajához lopózott. Átkozta cseppnyit a hangszigetelés és a kulcslyuk végett, így kénytelen volt ajtót nyitni. Hangtalanul és lassan hajtotta végre a műveletet, benézett. Elállt a lélegzete, szava.

 Klári sosem hozta munkahelyére a magánéletét, legalábbis jó ideig. Alig egy éve dolgozott Dugónál, megismerkedett egy igen jóképű, izmos, igazi álompasival. A mandró csak addig volt álomi, míg a nő hozzá nem költözött. Klári élete tulajdonképpen pokollá vált. Élete párja ütötte-verte, kőkemény szadista vala. A nő egy darabig csendesen sírdogálva tűrte, ám egy idő után furcsa dolgokat észlelt magán. Pasija leginkább azt kedvelte, ha váratlanul elkapva, a nő fenekét üthette egy suhogós pálcával. Klári egy ilyen testi fenyítés után, a fürdőszobában vetkőzött pityeregve, a bugyiját levéve a fehérnemű szinte csöpögött. Nem emlékezett rá, hogy elélvezett volna a pálca okozta "gyönyörtől", be sem pisilt, de utólag belegondolva rádöbbent, nem is fájt az annyira. Későbbiekben már tudatosan figyelte nemcsak a saját, de a manus testi reakcióit is. Hatalmasat szeretkeztek egy ilyen alkalom után, és ez közös életük megmaradt részére állandósult. Cirka egy évre. Mivel a pasas nem foglalkozott az alkohol egészségre ható ártalmával, mértéktelenül ivott. Ez persze nem tartotta vissza az autóvezetéstől. Klári három hónapos terhesen ült mellette, mikor összefutottak egy szemből érkező autóval. Kiló tízzel. Klári megúszta egy hirtelen vetéléssel, méheltávolítással, pasija ravatallal, koporsóval, helyre sírkővel. A nő magára maradt. Szexuális vonzalma visszatért az alapokhoz, de olykor fel-felcsípett egy-egy pasast különböző bárokban, és kiélte velük vágyait. Olyan titokban tartotta életének ezen oldalát, hogy még kevéske barátja sem tudott semmit. Egyedül az "ápol, s eltakar" - öltözéke szúrhatott volna szemet valakinek, de ezt még az élettársi időkből megszokták.

 Dugó és Gábor kezdeti széptevéseit hamar rövidre zárta, a két pasas elkönyvelte magában, hogy őt nem lehet megdugni. Hanem amikor a portás odakerült, Klári piszkos fantáziája is meglódult! A portás csak pár évvel volt idősebb nála, de többnek nézett ki. Bolond volt szegény, jóindulatúan együgyű, csúnyasága, durva, szögletes vonásai miatt kerülték a nők. A sofőrök által becsempészett pornómagazinokon, és az ikerlányokhoz fűződő fantáziálásain élte ki magát. Nagy volt az öröme, mikor Klári meghívta vacsorázni. Fergeteges éjszakájuk volt, de erről mélyen kussoltak. Mindig a nőnél röffentek össze, két-, háromhetente, de ez a nap más volt. Klári korán érkezett az irodába, és amikor az utolsó teherautó papírjait is leellenőrizte, és útnak indította, felhívta a portást az irodába. Mire a krapek felért, a bőrkanapén fólia feszült, Klári pálcával a kezében, mezítelenül állt előtte.

 - Nem lesz baj, Klárika? - minden nőt így, becézve szólított, egyedül Laurával volt bajban.

 - Ne aggódj, Lajcsi, a főnökék sehol, sofőrjeink úton, a telefon meg ide van kapcsolva.

 - Biztos nem lesz baj? - aggódott a portás.

 - Nem, nem lesz. Vetkőzz! - ha nem is parancsolta, határozottan utasította az őt bámuló férfit. Volt is mit megbámulni a megtévesztően bájos arcon, a feszes, napbarnított bőrön, a kisdinnyényi melleken, miken az iroda hűvös levegőjétől fázósan meredező bimbókon, a kicsit, éppen hangyányit puhos hason, formás, rövid combokon, no és a közén. Klári enyhe terpeszben állt, vénuszdombját ősidők óta szőrtelenül hordta, középütt jókora csikló, és kisajkak kandikáltak ki. Fokozódó izgalommal figyelte Lajcsit, ahogy megszabadul divatjamúlt, kopottas, de tiszta ruháitól. Arca csúf volt ugyan, de a teste már nem annyira. Közepesen átlagos izomzata volt, mellkasán gyér, fekete szőrzet terjengett, kezdődő sörpocak alatt vékony, hosszú, körülmetélt pénisz lógott. Szülei inkább egészségügyi okokból végeztették el a műtétet, nem vallási megfontolásból. Klári odalépett a még mindig tétován topogó pasashoz.

 - Gyere, kezdd ezzel! - nyújtotta át neki a pálcát. A kanapéhoz lépett, rátérdelve a fenekét fordította a férfi felé. Lajcsi eleinte idegenkedett a pálcás játéktól, de látva Klári örömét, hamar megszokta. A formás félgömbökhöz lépett, s először tenyérrel suhintott rá, közepes erősséggel. Klári megremegett, az ütéstől támadt piros folt másodpercek alatt eltűnt bőréről. Még egyszer csattant, és újra. Lajcsi ügyelt arra, ne legyen nagyon fájdalmas az ütés, aztán a pálcával folytatta. Ez már jobban csípett, de Klári nagyon élvezte. Halkan, kéjesen nyögött fel minden ütés után, minden alkalommal kissé megemelve a farát. A két félgömb minden mozdulatnál kivillantotta az egyre nedvesedő puncit, a barnás, ráncos popsilyukat. A bőrpír már nem tűnt el, hanem becsíkozódott a pálca nyomán. A nő egyre gyorsabban sodródott a bizarr kéj csúcspontja felé, hüvelye csordultig telt nedvekkel, a nagyra nőtt csiklóra csordulva cseppentek a kanapét borító nylonra. Klári hamarosan elélvezett, fejét hátravetette, vaginájából bőven folyt a nedű. Lajcsi vékony, nem túl hosszú, de keményen meredő farkát az ujjaival szétfeszített pina nedvező-forró mélyére lökte. Nem durván, de a gyengédséget igencsak mellőzve, szabályosan állati módon meghágta. Egyébként sem lassú tempója még jobban gyorsult, Klári nyüszített, ahogy benne mozgott a kemény dákó, és ahogy a herék minden lökésnél jókora, érzékeny csiklójához "koppantak". A nőt másodjára ragadta el az orgazmus, és nem bánta, hogy a muksó alig valamivel később hatalmas nyögéssel, rángatózva lőtte tele spermájával a testét. Lajcsi "többmenetes" férfi volt, mégha nem is egy Adonisz. Talán azért volt képes akár háromszor-négyszer is egymás után elélvezni, mert ritkán volt nővel? Vagy ez egy olyan adottság a természettől, mely a külsejét kompenzálja? Kihúzta lassan lankadó farkát Klári mindenféle nedvektől telt vaginájából. A nő megfordult, és szájába vette a fütyköst. Lenyalogatta-leszopogatta róla a maradék ondót, és a vékony dákó hamarosan ismét vérrel telten, kőkeményen meredt. Ha már így állt a dolog, Klári úgy döntött, kiszipolyoz még egy adagot. Nyelvheggyel birizgálta a makkot, majd tövig nyelte el az egész rudat, ajkai őrült gyorsasággal lifteztek fel-alá, jobb keze a lenge zacsit gyűrögette, morzsolgatta. Lajcsi amúgy sem szép arca még torzabb kifejezésbe facsarodott, hangosan nyögdécselt, és hamarosan újabb adag magot pumpált a nő szájába.

 - Jó volt, mi? - kérdezte az örömmámorban úszó manustól. Az kielégülten bólogatott. Klárinak még mindig nem volt elég a bizarr műsorból, leültette a férfit a fényes, hűvös padlóra, ő maga pedig egy különleges, kétágú vibrátort vett elő, fene tudja, honnan. A kanapéra ült, hátradőlt, térdeit felhúzta, combjait széttárta. A résnyire nyílt, húsos kisajkak közül még szivárgott, folydogált az ondó, nem érdekelte. Ujjival még jobban szétfeszítette az ajkakat, középső ujja a jókora peckére simult. A mindenféle nedvektől síkos szervet játékosan, de gyorsan kergette az ujj. Olykor lecsúszott a forró kéjbarlangba is, és ahányszor kihúzta onnan, gyönyörnedvei és a még mindig szivárgó sperma annyiszor tódult elő, és patakként csordult le a ráncos popsigyűrűn át. Elérkezettnek látta az időt bekapcsolni a különös ketyerét. Hosszabb és vaskosabb ágát a hüvelyébe igazította, úgy, hogy a vékonyabbik szára a fenekébe hatoljon. Tudata kikapcsolt, egyre gyorsabban mozgatta a szemmel láthatóan minden igényt kielégítő szerkentyűt. Nagyon gyorsan a csúcsra juttatta magát, halkan felnyögve függesztette fel a vibrátor mozgatását, de csillapodván az utolsó orgazmushullámnak, újra folytatta. Még egyszer el akart élvezni, szinte görcsösen ragaszkodott hozzá. Sokat nem kellett dolgoznia, hamarosan ismét elsöprő erejű kéjhullámok csaptak át testén. Pihegve-lihegve, izzadtan pillantott fel. Lajcsi a padlón hanyattfekve marokra fogta kemény, vékony dákóját, és maradék bőrét lassan mozgatva izgatta magát. Klári ekkor sokak számára talán visszataszító, de köztük egy elfogadott dologhoz készült. Szétterpesztette a férfi lábait, közéjük guggolt, bal kezével punciját feszítette szét, jobb kezével pedig felsőtestét támasztotta meg. Vöröslő csiklója alól aranysárga folyadék kezdett el csöpörészni, eleinte tétován, később sugárban fröcskölve. Klári gyakorlott-tökéletesen célozta meg Lajcsi péniszét, a pisi gyöngyözve csordult le a ritka szőrű herezacskón.

 Laura azt a lélektani pillanatot találta el bekukkantani, amikor Klári éppen elhelyezkedett a pisiléshez. A lány kavargóan vegyes érzelmekkel nézte végig a számára meglehetősen bizarr, önfeledten gyönyörkedő párt. Némán tette be az ajtót. Klári és Lajcsi semmit sem vett észre, amint a nő befejezte a csorgatást, azonnal ráült a kemény faszra. Először puncijával izgatta fel még jobban a férfit, később azonban egy lyukkal arrébb irányította a dákót. Szűk feneke engedelmesen tágult ki, és fogadta be a kellően síkosított szerszámot. Sokáig lovagolt rajta, jobb keze bőszen masszírozta lucskos peckét, élvezetfokozandó. Klári és Lajcsi ezúttal egyszerre élvezett el. A nő hüvelye ismét ontotta átlátszó nedveit, de a pasas sem fukarkodott a spermával, alaposan telelövellte Klári végbelét. Nyögdécselve, levegő után kapkodva borultak egymás karjaiba. Talán negyedóra is eltelt, mikor Klári megszólalt.

 - Azt hiszem, ideje lenne, ha visszamennél a portára, majd ott lezuhanyozol!

 - Igen, Klárika, megyek máris! - magára kapkodta ruháit, és kilopózott az irodából. Az ajtóban megtorpant, majd nagyon gyorsan lespurizott a portára. Klári nem kapkodott el semmit. A sarokba készített felmosóval feltakarította a padlót, ennek végeztével elgondolkodva kezébe vette a kétágú vibrátort, lassan forgatva kilépett az ajtón. A meglepetéstől kiejtette kezéből a strapabíró kütyüt. Robi bő rövidnadrágban, hosszú ujjú pólóban, fölényes vigyorral terpeszkedett a titkárnő forgószékében. Lábai az asztalon, az asztal sarkán ülő Laura feneke mellett, éppen rágyújtott Dugó szivarjaiból egyre. Veszett büdös füstje a mennyezet felé szállt. Laura inkább bevált Szofiját szívta, mindketten mérgesen néztek a szalonképesség határán, és remegő lábain billegő Klárira.

 - Nem voltál te ilyen, Klári! - nyomta el a csikket Laura.

 - Izé… ööö… nem számítottam rátok! - nyögte Klári meghunyászkodva. - Azt hittem, ti is elutaztatok…

 - Amint látod, nem! - pöfékelt Robi.

 - Hát igen…

 - Hogy tudtál azzal a pasassal lefeküdni? - csattant fel hirtelen Laura.

 - Nem értem, mi vele a probléma?! - kérdezte vissza a titkárnő hűvösen. - Az a baj, hogy rusnya, vagy az, hogy kolléga?

 Laura emésztette egy ideig a válasz-kérdést, aztán újabb cigarettára gyújtva csak ennyit mondott. - Semmi, felejtsük el az egészet! Neked jó volt, de ha megkérhetlek, legközelebb ne az irodában csináljátok, jó?

 - Igen, rendben… Gondolom, most felhívod apádat, ugye?

 Robi és Laura összenézett, bólintottak Klári felé, és egyszerre válaszoltak: - Nem!

 A perverz nőnek kis idejébe telt, mire felfogta a látottakat és hallottakat, de aztán megáradt belőle a köszönet.

 - Ne köszöngesd, ne hálálkodj, mert azt utálom! Zuhanyozz le, és zárj majd be!

 - Oké!

 - Ja, és még valami! - fordult vissza Laura a lépcsőn. - Ha pisilned kell, a vécé arra van!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.